Miskolc 2010. február

Vannak városok, amelyeknek értékeivel mostohán bánt az idő. Ezek közé tartozik Miskolc is. A hazai viszonylatban nagyvárosnak számító település évszázados kulturális hagyományairól, építészeti emlékeiről, páratlan természeti adottságairól kevés szó esett az elmúlt évtizedekben.

A kereskedés, a céhes mesterségek felvidéki központját az ötvenes évek iparfejlesztési politikája egészen más, új fejlődési pályára állította. A századelőn még méreteit tekintve középvárosnak számító település rövid idő alatt az ország második városa lett. A borkereskedés, a vendéglátás fellegvára rövid idő alatt az ipar fellegvárává vált. Megalomán és stílustalan lakótelepek nyelték el az ide érkezett emberek ezreit. A város szerkezetileg is szétesett, a történelmi belváros pusztulása, a közterületek elhanyagolása, a szemetes városkép megjelenése a városi kohézió hiányát és a mély értékválságot jelezte.

A hivatalos kommunikáció persze nem erről, hanem sokkal inkább a gyors iparosítás okozta fejlődésről szólt. Megjelent egy új Miskolc-kép, amelynek meghatározó jelzői: a magyar acél központja, a hazai Ruhr-vidék fellegvára, az acélváros. Kevesen törődtek azzal, hogy az „iparváros" meghatározás a közvélekedésben nem feltétlenül jelent pozitív minősítést. Sőt, hangoztatása és hangsúlyozása, törvény szerint a füstös, szennyezett levegőjű és vizű városkép megjelenését váltja ki a közvéleményben. Ha pedig egy városról ilyen a közvélekedés, akkor teljesen érthető és nyilvánvaló, hogy nem szerepel a turisztikai kiadványok címlapján, és meglehetősen kevesen tervezik szabadságuk színhelyének.

Részben a nehézipar világszerte jelentkező válsága, részben a város akkorra már homogenizálódó közössége együttesen játszott szerepet abban, hogy a nyolcvanas években a város elfeledett értékei felé fordult. Megkezdődött a történelmi belváros rekonstrukciója, a kulturális intézmények felújítása. Ez a folyamat ma is tart, talán csak annyi különbséggel, hogy az új fejlődési irány keresése a nehézipar teljes összeomlása miatt mára kényszerré vált. Stratégiai, városfejlesztési programok egész sora született az elmúlt években. Ezekben megkülönböztetett helyet kapott a városmarketing, a városról kialakult negatív közkép megváltoztatásának igénye.

Megváltoztatni, de hogyan? Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket is, amikor hozzáláttunk egy olyan városmarketing-program megtervezéséhez, amely - reményeink és elképzeléseink szerint - viszonylag belátható időn belül javíthat a városról kialakult kedvezőtlen közképen.